Imádom ezt a nőt. Nem hiszem el, hogy 40éves! Bár anyámban lenne ennyi nőiesség, és vidámság, ÉLETTELISÉG!Bori.<3
-Figyelj, te vagy a Péterfy Bori?
- Nem!

Az van, hogy vissza kell szoknom ezekhez a blogolgatós dolgokhoz. A koncertről csak is azért nem mesélek, mert most nem. Legyen elég annyi, hogy Pattika imádnivaló.^^
Kicsimmel ma vagyunk 8.hónaposak. És kicsit eltöprengtem, hogy azért ez mégsem olyan kis idő, meg azért tényleg. Elrepült. Még a szemem előtt van amikor elöszőr meglátom, egy bizonyos szombat este, a nyár... minden, annyira sok élmény, hogy egy fél életnek tűnik.:)
Karácsonyra eléggé csehül állok, szóval elvagyok keseredve, mert én az a tipikus nem saját készítésű ajándékokat adó kislány vagyok, de most kénytelen leszek az olcsóbb megoldásokat keresni. Úgy néz ki, meg tudom oldani, de szilveszterre nem nézek majd ki a legjobban.
Apropó, dögösvörös lettem. Az a gáz, hogy képet még nem tudtam sehova sem felrakni, mert a mobilom még levan merülve hétvége után, a gépen meg kaki lett, mert a kék fénye miatt semmi sem látszik a hajam rendes színéből. Szóval ez még hátra van.
Meg persze ma van az a tipikus vasárnap, amikor körmöt festek, hajat mosok, és persze gőz erővel tanulok. (ami ellen a szervezetem mintha negatív energiák tömegével elakarna taszítani)
Utálom a felvételi időszakot, és alig várom, hogy felsóhajtva kimondhassam, hogy "végre, vége!" de ez még jó soká van...
Már szinte az sem érdekel, hogy a legjobbat nyújtsam, csak tudni akarom, hogy folytatom az életemet, felkészülni rá, és bulizni kifulladásig, Márk karjaiban. Szomorú, tényleg nem akartam ehhez a hozzálláshoz jutni. De már undorodom az egésztől. Olyan ez mint a holtpont, amin túlkell jutnom, ezért is határoztam el, hogy szünetben otthon ülök és igen is ismétlem az anyagot, és átveszem az előkészítős anyagokat, és csinálom.
Anyám egyébként egyre elviselhetetlenebb, de kezdem már leszarni, úgy ahogy van.
Szóval, 8.hónap (L)

Ma lövettünk barátnőmmel még a fülünkbe. :)
Már csak kicsit fáj, nem is aggódom érte. A fodrászom áttetettem szombatról péntekre, hogy készen legyen az új hajam a koncert előttre, de hát így rohanni fogok kábé egyik helyről a másikra. Mint mindig. Nha sebaj, this is the life, and you can't control it sometime.
Igazából ma tök depis vagyok, mert megnéztem a Dh-t, meg a GG-t is, és hát... egyik sem volt valami "hú ünnepeljünk, de jó lesz, imádjuk, minden jól megy, mindenki kibékül." Sőt, mindkettőben előkerült a halál. Aztán felhívtam Márkot, és végül is feldobta a kedvemet. :) Holnap suli után rohanok hozzá, hogy legyen valamennyi életkedvem, mert mostanában hamar elfogy.
Asszem mára ennyi... nha majd legközelebb, mert nem vagyok valami közlékeny állapotban. Veszek inkább egy jóóóó forró fürdőőőt....